Pannon Szarvasgomba - Ültetvényes termesztés

Az ültetés megkezdése előtt minden területet egyedileg kell értékelni, amihez szakértők véleményét ajánlatos kikérni. A következő irányelvek támpontként szolgálhatnak.

Az eredményes termesztés egyik fő pillére a megfelelő terület kiválasztása. A természetes növényzet hasznos segítséget nyújthat ebben, hiszen jó szarvasgomba-termőhelyekre utalhatnak a következő fás szárú növények jelenléte: kökény, veresgyűrűs som, galagonya, fagyal; vagy a lágyszárú szintben az erdei iszalag, borostyán, hamvas szeder, szálkaperjék előfordulása. A meglévő növényzet azonban csak támpontként szolgálhat. A talaj laboratóriumi vizsgálata elengedhetetlen, ami alapján elvégezhetők az esetlegesen szükséges javítások. A triflatermesztésre gyengébb termőképességű területek is megfelelőek.

A nyári szarvasgomba a magas humusztartalmú, kötöttebb, jó vízgazdálkodású talajokat részesíti előnyben, melyek pH-ja semleges, vagy enyhén lúgos tartományba esik. Triflakertek létesítéséhez szántóföldek, rétek, felhagyott szőlők és gyümölcsösök a legmegfelelőbbek. Ennek oka, hogy a talaj jó állapotban van és – az erdős területekkel szemben – nem kell tartani a konkurens mikorrhiza-gombák jelenlététől. Utóbbi esetben a fák kiszedése után minimum 5 évet várni kell a telepítéssel, hogy az antagonista mikorrhiza-gombák eltűnjenek. További lényeges szempont a terület kiválasztásánál, hogy öntözhető legyen. Így ki lehet kivédeni a nyári szárazság kedvezőtlen hatásait.

A homoki szarvasgomba többnyire mésztelen, humuszban gazdag, homok talajt kedvel.

Az ökológiai és talajadottságok megszabják a választható fás szimbionta partnert.

Számításba jöhető triflás fafajok a nyári szarvasgomba szempontjából a teljesség igénye nélkül:

Kocsányos tölgy (Quercus robur)
Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)
Csertölgy (Quercus cerris)
Bükk (Fagus sylvatica)
Szelid gesztenye (Castanea sativa)
Közönséges mogyoró (Corylus avellana)
Török mogyoró (Corylus colurna)
Közönséges gyertyán (Carpinus betulus)
Kislevelű hárs (Tilia cordata)
Ausztriai feketefenyő (Pinus nigra)

A nyári szarvasgombánál legszélesebb körben a mogyorót és a tölgyet vonták termesztésbe. A mogyoró gyorsan nő, korábban fordul termőre, mint a tölgy, ám jóval kevesebb ideig hoz szarvasgombát. Továbbá könnyen befertőződik egyéb gyomgombákkal. Erős hajtásnövesztő képessége miatt több munkát követel, valamint a tavaszi fagyokra is érzékeny. A tölgy lassan indul fejlődésnek, de hűségesebb társa a szarvasgombának, ritkábban mikorrhizálódik át más konkurens gombával.

Az ültetvény sikerének másik sarkalatos pontja a mikorrhizált csemete minősége. A termesztési kockázatot számottevően lecsökkenthetjük, ha a szigorú minőségi előírásoknak megfelelő, hivatalosan bevizsgált csemetéket vásárolunk. A triflás csemetével szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy egészséges legyen, jól fejlett gyökérzettel. A bevizsgált tételben nem lehet olyan csemete, amely nem mikorrhizált. A csemeték felénél a mikorrhizáltság szintje haladja meg a 25%-ot. Tuber nemzetségen belül más gombafajjal nem lehet fertőzve.

Ha rátaláltunk mind a fa, mind a szarvasgomba szempontjából ideális területre, meg kell tervezni az ültetési sűrűséget. A sor - és tőtávolságot az ökológiai és talajadottságok, öntözhetőség, gépi művelhetőség, valamint az anyagi lehetőségek figyelembe vételével kell meghatározni. 1200 - 2000 db fa ajánlható hektáronként úgy, hogy a sortávolság 3 m, a tőtávolság pedig 1,5-3 m közé essen.

Ad 1
Művelt területeken a talajt jól elő kell készíteni. A mélységi tömörödést, a szántás után maradó esetleges eketalp réteget meg kell szüntetni. A talajlazításnál ügyelni kell arra, hogy a különböző talajrétegek ne keveredjenek egymással. Ősszel ajánlatos 20-30 cm-es szántást végezni, ültetés előtt pedig kultivátorozást, vagy boronálást. Telepítésre legjobb időszak a november-december, de lehet ültetni márciusban és áprilisban is. Tavaszi ültetésnél szükség lehet az azonnali öntözésre. Az ültetési helyek kijelölése után olyan mély gödröt ássunk, amelybe a konténeres csemeték földlabdája belefér. Telepítés után taposással tömörítsük a talajt. Vadkár ellen a csemeték köré elhelyezett védőhálóval és/vagy az ültetvény bekerítésével védekezhetünk.

Ad 2
Rétek, legelők, természetes gyeptársulások esetén eltekinthetünk a fenti talaj-előkészítéstől, ugyanis az újabb kutatások az eredeti talajélet és talajszerkezet megőrzését tartják előnyösnek.

Az ültetvények ápolása magában foglalja a sorközök művelését. Kétféle hasznosítási módot különböztetünk meg: gyepet tartunk fenn rajta, vagy felszántjuk. Mindkét változatnak vannak előnyei és hátrányai is. A csemeték körül kb. 1 m²-es felületen azonban mindenképpen szükséges a gyomtalanítás elvégzése. A kapálás nemcsak segít tisztán tartani a területet, hanem a talajt is lazítja, kedvezőbb feltételeket teremtve ezzel a szarvasgombának. Lehet takarást is alkalmazni a csemeték körül. A fa növekedése, és főleg mogyorónál a fattyúhajtások eltávolítása céljából, szükség lehet metszésre is. A gombamicéliumok és a termőtestek fejlődéséhez megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Ezért június, augusztus között kialakuló esetleges vízhiányt öntözéssel pótolhatjuk. A triflatermesztésben használt fafajok kevésbé érzékenyek betegségekre és kártevőkre. Tölgynél lisztharmat, mogyorónál baktériumos betegség fordulhat elő. Rovarok közül elsősorban a gyapjaslepke hernyói okozhatnak komolyabb károkat. Ellenük csak akkor kell fellépni, ha a fák megmaradását már veszélyeztetik. Ilyen esetben kizárólag kontakt szereket szabad alkalmazni!